Radvánszki Tibor 1962-ben Kecelen született, itt töltötte gyermekkorát, itt járt általános iskolába. A középiskolát Kiskőrösön végezte. Már ekkor is festegetett, ezért gondolta, hogy rajztanár lesz. Először Baján járt főiskolára, majd Szegeden végezte el a tanárképzőt.
Elmondása szerint, Szankot csak egy kis állomásnak tekintette életében, de a kertjében fái nem engedték el. A teljes csend és kikapcsolódás a természettel való harmónia kertjének bokraiban, fáiban rejlik, melyeket ő ültetett, külön történtük van. Rengeteg erdei kirándulás, termések, levelek gyűjtése csodálatos galagonyás, hamvas homokos táj- otthona lett. Mivel érzékenyen reagált a környezetére szeretett itt élni, tanítani, alkotni.
„Ahogy öregszem annál jobban rajongója vagyok a gyermekalkotásoknak” vallotta. Mikor szakkörein megnyíltak a valódi, őszinte- naivitásukban lenyűgöző alkotások- , akkor volt igazán boldog. Ő is valahol egy állandóan kísérletező „gyermek”volt. Amit látott, hallott, érzett, hatással volt művészetére.
Soha nem filozofált és nem beszélt rébuszokban. Általában hallgatott. Szelíd ember volt. A festés, az alkotás, nála alapvetően belső kényszer volt. A legkülönfélébb technikai eljárásokkal dolgozott. –Olajfestés, grafika, szénrajz, papírmassé, homokkő- fa- márvány faragás, dombormű, radírfestés, pasztell, vegyes technikák, dekupázs, üvegfestés,- és még számtalan művészeti technika inspirálta. Szívesen kísérletezett a színekkel, eszközökkel, anyagokkal.
Radvánszki Tibor művész és pedagógus volt. Számára ez a kettő szétválaszthatatlan volt. A tanítás játék volt számára. Ötleteket, érzelmi töltést adott neki az alkotás és a zene együtt a gyerekekkel. Erről szóltak a napjai. Alkotásaival örökké jelen lesz iskolánkban.
Fájó szívvel búcsúzunk!